energia

Állj!

"Vissza!

Ha elhagyom a testem, akkor az minek van itt egyáltalán? Miért létezik? "

- ez félelem.

Nem kell rohanni.

A testen kívüli élményekbe nem lehet rohanva menekülni. Már elindultam az úton, nem fogok letérni. Ez biztos. Jobb ez mint a drog. Jobb, mert egészséges. Az Élet a legjobb kábítószer. Ide menekülnek az emberek, én is, de rohanni nem kell. Mindent csak akkor, amikor eljön az ideje. A "asztrális projekció"-é még csak egyszer jött el. Méghozzá akkor, mikor mindegy volt hogy élek, vagy sem. Nem volt semmi különösebb bajom az élettel, csak az, hogy nem boldogított. Legalábbis a pénz, a kocsik, a nők (úgy igzából - csak messziről), stb. Meg tudom "kaparintani" őket - és a hasonló élményeket, de egyikre sem mozdulok rá. Minek?

Akkor nem féltem semmitől. Nem volt mit elveszítenem. Azért sikerült. Most attól tartok, hogy ... hogy. Nem is tudom mitől. Ma ott voltam a kapuban. A zuhanásnál, egy "alacsony" meditációból, de az utolsó pillanatban megtorpantam. Féltem.

Ide nem lehet menekülni. Az menekül belém. Lassan, de biztosan.